Hogyan ne öld meg a szoftver projekted?

Az indulást követően rengeteg szoftverfejlesztési projekt szokott elbukni több féle ok miatt, melyek közül az egyik legjelentősebb a tiszta célok hiánya. Egy másik, majdnem ugyanilyen fontos, de mégis alábecsült ok, hogy a startupok meghatározó mennyisége a rossz problémát próbálja megoldani.



Ez a helyzet ahhoz hasonlítható, mint mikor száz mérföld per órával megyünk a rossz irányba. Ráadásul ez elég gyakori a szoftverfejlesztői iparban, de sokszor mégis inkább az inkompetencia kategóriájába sorolják (bár meg kell jegyezni, hogy pár esetben ez is közrejátszik). Ez egy rossz kommunikációs probléma a közreműködő felek között.



Egy ideális projekt azt jelentené, hogy egy szervezet tagjai minden szinten, és ugyanígy a megcélzott felhasználók is teljesen meg lennének győződve a termék szükségességéről, és a képességéről, hogy meg tudja oldani az adott feladatot. Ez azt jelenti, hogy a cégvezető, a marketingmenedzser, az operatív ügyvezető alelnök, és minden más személyzet vagy csoporttag ugyanazon az állásponton van a projekttel kapcsolatban. Ez az eset pedig nagyon ritka.



Ezzel szemben a valóságban egyrészt a cégvezető lehet, hogy egy olyan robosztus applikáció fejlesztésére hajt, ami tökéletesen elvégzi a feladatát, miközben a marketingesek nem biztos, hogy a funkcionalitással fognak foglalkozni, hanem csak egy olyan termék fejlesztésében vagy gyártásában lesznek érdekeltek, amely csili-vilin néz ki és eladható. A végfelhasználóknak, akiknek a preferenciája a leginkább számít, viszont olyan eszközre van szükségük, ami megkönnyíti a mindennapi feladataik végrehajtását.



Az inkrementális fogalomalkotás folyamata segíthet a szoftverfejlesztői csapatoknak megbizonyosodni arról, hogy mindenki hasonló vízióval rendelkezik a termékkel kapcsolatban. A folyamat első lépése a leküzdendő probléma meghatározása. Ezután meg kell állapítani és körvonalazni a lépéseket ezen probléma megoldásához, majd az összes csapattag bevonásra kerül, és a véleményüket kikérve meg kell bizonyosodni arról, hogy a megfelelő probléma lett megcélozva, hogy effektíven elkezdhessenek vele foglalkozni. Befejezésképpen, hogy teljesen biztosak lehessünk abban, hogy ez a termék hasznos lesz a végfelhasználók számára, egy folytonos felülvizsgáló folyamatot kellene bevezetni, ahol minden lényeges résztvevő folyamatosan megosztja a nézeteit a termékkel kapcsolatban.



Ellenben a mai szoftverfejlesztői világban a terméknek általában van egy tulajdonosa, akinek az a felelőssége, hogy mind az összes csapattag, mind pedig a végfelhasználók ugyanúgy tekintsenek a termékre. A termék tulajdonosa ezen felül biztosítja, hogy ez a folytonos felülvizsgáló folyamat segítse a fejlesztőket abban, hogy ne térjenek el a tervtől, hanem a megadott úton maradjanak a fejlesztési folyamat során. Viszont ez a

kommunikáció akkor a leghatásosabb, amikor természetesen történik, ellenben a tervezett és formális módszerekkel.



A kommunikáció és rendszeres visszajelzés szerepét nem lehet eléggé kihangsúlyozni. Annyira sorsdöntő, hogy az Agilis Szoftverfejlesztés Kiáltvány a legkritikusabb alapítási értékeként emeli ki – „Egyének és interakciók a folyamatok és eszközök fölött.” Egy fejlesztői cégnek, ami az egyének közötti kommunikációt priorizálja, nagy esélye van olyan terméket létrehozni, ami találkozik a végfelhasználók elvárásaival. Ha az inkrementális fogalomalkotás követésre kerül, és mindenki egy véleményen van, akkor ha más nem is, de legalább a meetingeken történő kínos szituációk elkerülhetővé válnak, mint például, mikor egy ügyfél a következőképpen szól közbe: „de én azt gondoltam, hogy azt fogjátok csinálni, hogy…”.



Remélhetőleg ez az összefoglaló segít abban, hogy ne ismételjétek meg az az általam elkövetett hibákat.


(Forrás)

***
Ha Te is kreatív, kihívásokkal teli mérnök állást keresel minoségi munkáltatónál, jó helyen jársz, mert a Schönherz Bázis épp azért jött létre, hogy Neked segítsen.
Gyere, nézz szét aktuális állásaink között!


2019.06.24