Főoldal

"Mérnököt a mérnöktől"

A Schönherz Bázis összeköti az állást kereső és állást kínáló mérnököket.

CV küldés

Küldj önéletrajzot! Gyorsan, egyszerűen.
Megjegyzésbe írd be a pozíció nevét.
CV küldés

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Kövess minket!

Kövess minket!

Hírek

A Schönherz koliból… a vezérigazgatói székig! - Interjú Turcsán Zsolttal
A Schönherz koliból… a vezérigazgatói székig! - Interjú Turcsán Zsolttal

A Novofer Zrt.-t 30 éve szakszervezetek alapították a célból, hogy egyszer majd az újítások és a találmányok gazdája legyen, gondozza őket. A cég mára sok év tapasztalatával felvértezve rádiótávközlési fejlesztési, tervezési és kivitelezési feladatokat lát el kiemelkedő minőséggel és szakmai precizitással. Interjúnkban ezúttal a cég vezérigazgatójával, Turcsán Zsolttal beszélgettünk a Schönherzes évekről és a karrierje alakulásáról.


Gyerekként is volt érdeklődésed a technológia iránt?

Jó a kérdés. Negyedikes általános iskolás voltam, amikor bekerültem az MHSZ Rádióamatőr klubjába Ácson. Előtte a lapos elem és a zseblámpa izzó volt a kedvenc szórakozásom. Alapvetően igen, van egy rádióamatőr irányultságom. Így nem meglepő, hogy rádiórendszer technika ágazaton végeztem.


Meghatározóak voltak számodra a Schönherzes évek? Mesélnél egy kicsit az élményeidről?

Elsős nevelőtanár voltam és leültünk a liftközbe és ott több beszélgetés is úgy indult, hogy elkezdtem mesélni egy történetet, majd több belekérdezés után Isten tudja hány szálra szétszakadt a beszélgetés, és utána megpróbáltam ezeket visszaterelgetni és elvarrogatni, ezen sokat poénkodtunk is. Keveset és röviden beszélni azt gondolom, hogy viszonylag nehéz a Schönherzes múltról.

Nekem nagyon nagy élmény volt, azokkal az emberekkel, akik akkor negyed-ötöd évesek voltak, úgy találkozni, hogy azt láttam ők „kész” emberek, szakemberek, értenek hozzá és ezen kívül még olyan közösségi életet élnek, hogy úgy éreztem, ez a legjobb hely, ahova csak kerülhettem. Ez volt egy olyan meghatározó élmény, hogy tud valamit ez a ház és ez a szakma, ide érdemes tartozni.


Mire emlékszel vissza a legszívesebben?

Volt egy emlékezetes KKB titkár választás, ahol Bodnár Bélát indítottuk. Rendkívül jó videoklipeket forgattunk vele és a mai napig felemlegetjük azokat a propaganda képeket, ahol például Béla a 4-es villamost megállította, rendesen superman módjára odaállt elé a képfelirat az volt, hogy: „Béla megállítja a megvadult villamost!” Matekelőadáson: „Béla észreveszi az előjelhibát!” „Béla benzint oszt a rászorulóknak!” a szemközti MOL kúton. Mindennek az lett a vége, hogy az aktuális KKB titkárjelölt megkeresett bennünket, hogy egy kicsit vegyünk vissza, mert, ha véletlenül Béci megnyeri, amire egyébként nagy esélye volt, akkor fogalmunk sincs, hogy mi lesz itt. Végül is nem nyerte meg Béla, úgyhogy békésen és boldogan fejlődhetett tovább a kollégium.


Említetted, hogy elég sok emberrel kerültél kapcsolatba. Később tudnál profitálni ezekből a kapcsolati tőkékből?

A kapcsolatrendszernek és az emberi kapcsolatoknak szerintem rendkívül nagy jelentősége lesz pár év múlva. Most azt gondoljuk, hogy mi még hozzuk magunkkal a személyes kapcsolatrendszerünket és nehezen térünk át, bár már használjuk a közösségi média adta lehetőségeket. Mindent lehet jó és alkalmas célokra használni. Mégis, ha kell, akkor simán elmegyünk sörözni és azt gondolom, hogy ez egyre fontosabb lesz. Főleg azért, mert minden egyéb dolgot sokkal könnyebb megkapni, például a technikát vagy bármi mást, de sörözni semmilyen körülmények között nem fogunk tudni leülni más módon. És ha ennek a hiánya valamikor felmerül, akkor ezt a legnehezebb pótolni később.

Ha valaki az egyetemi évek alatt begubózik és keveset foglalkozik azzal, hogy ő egy valós világban, valós emberek között él ezt nem, vagy csak nagyon-nagyon nehezen lehet később pótolni. Ezt nagyon kihangsúlyoznám és nem technika vagy közösségi média ellenesen.


A pályád alakulásban szerinted milyen szerepe volt a gondolkodásmódodnak, a beállítottságodnak? Mennyire befolyásolta azt?

Nagyon érdekes, azt gondolom, hogy főleg a mai világban az, hogy én 20 éve gyakorlatilag ugyanennél a cégnél vagyok és ugyanazzal foglalkozom, csak most már másik szinten, másik vetületében, szemléletesebben, mintha a mátrixnak egy másik sorába mentünk volna át. Azt gondolom, hogy ez meglehetősen ritka, de nem egyedülálló. Ehhez az kellett, hogy érdekelt a szakmám, azon elindultam, sikerült olyan dolgokat megtanulnom és a gyakorlatban használnom, ami egyértelműen a szakmához kötődik. De az, hogy ma inkább már a cég vezetéssel foglalkozom annak köszönhető, hogy többek között a kollégiumban olyan ismereteket és olyan gyakorlatokat elkezdtem felszedni, ami alapján nem okoz gondot az irányítás. Bár a munkám jelentős része már nem a szakmaiságból áll, hanem inkább rendszer és megvalósítás tervezésből. Így ez mindenképpen összefügg azzal, hogy mit tanultam, engem mi érdekelt és egyáltalán hogyan kerültem ide.



Milyen szakmai kihívásokkal szembesültél pályakezdőként? Adott az egyetem egy biztos alapot, amire később építkezni tudnál?

Mielőtt idekerültem egy hardveres-szoftveres tervezői feladatom volt, a diplomamunkám is egy rádiós modem tervezése volt. Később ezt próbáltuk meg a gyakorlatban egy kicsit magasabb fokon megvalósítani.

Miután a Novoferhez kerültem, főleg rádiós tervezéssel kellett, hogy foglalkozzak. Az egy jelentős kihívás volt, hogy akkor nem voltak olyan rádiós tervező programok, akár egy háromdimenziós adatbázison alapuló programrendszer, ami megkönnyítette volna a munkát. Nekem viszonylag ismeretlen volt az egyetemen megtanult tervezési eljárások után, kézzel, papíron számolni.

Teljes mértékben felkészítettek, alapvetően ugyanazt kellett csinálni, amit Nagy Lajoséknál megtanultunk az egyetemen, hogy hogyan is működik egy rádiófrekvenciás összeköttetés. Az egy alapot adott és utána viszonylag sok szakirodalmat és hazai ismeretet kellett összeszedni.


Ezek a kihívások mennyiben változtak, amikor vezető lettél?

A vezetői kihívások ennél a cégnél értelemszerűen egészen mások, mint egy 100 vagy 1000 fős vállalatnál. Ez a cég a méretéből fakadóan, még pont kézi vezérléssel üzemeltethető, amit egy ember még egészen jól átlát. Nálunk nem cél, hogy a jelenlegi létszám helyett 160 ember dolgozzon, ezért nem is foglalkozunk olyan feladatokkal, ami várhatna ránk, ha kétszer-háromszor ekkorák lennénk.

A vezetői kihívások főleg abból fakadtak, hogy az előttem regnáló vezérigazgató egyben tulajdonos is a cégben, így a tulajdonosi és vezetői összefonódás egy nagyon természetes folyamat volt. Ezt kellett szétválasztanunk. De úgy gondolom, hogy ma Magyarországon ez egy nagyon jellemző probléma, így coachok és vállalat átalakítók hada fog ebből megélni.

Nekünk úgy gondolom, hogy sikerült.

Ezek mellett még kihívásként említeném meg, hogy a kollégáim számára világossá kellett tennem, hogy az önállóság és a felelősség mit jelent és hogyan kell ezzel élni, hogyan kell csapatokban együtt dolgozni, azért, amit közösen elértünk.


Manapság számos helyen problémát okoz, ha több generáció dolgozik együtt. Hogy látod, ez nálatok is kezelendő probléma? Ha igen, akkor hogyan birkóztok meg vele?

A legfiatalabb kollégáink körülbelül 4-5 éve vannak a szakmában. Ha az én generációmat nézem, akkor az 23 év körkülönbség, Ez testvérek között is majdnem egy generáció. Úgy gondolom, hogy a mai világban bátran mondhatjuk, hogy 5 évente generáció váltásnak vagyunk tanúi.

Én anno addig maradtam kollégiumi nevelőtanár, amíg úgy éreztem, hogy még értem nagyjából azt a környezetet, amiben ők mozognak. Amikor 5 év eltelt és láttam, hogy nagyon jól csinálják, amit csinálnak, csak nagyon sok mindent én már nem úgy értek, vagy nem mindent értek. Akkor tudtam, hogy ez az a pont, mikor odébb kell állni.

Ha kint lennénk egy nagyobb cégnél, akkor az gondolom, hogy nagyobb feszültséget jelentene, a cég méretéből fakadóan ez nem okoz gondot. Megpróbálunk középre tartani. A fiatalok egyébként rengeteg újítást hoznak be a cégbe és lényegesen jobban kedvelik például a bevetési helyzeteket is.



Mik a céljaitok hosszútávú? Hogyan szeretnétek fejlődni?

Mint említettem nálunk a méretbeli fejlődés nem cél. Megpróbáljuk a 20 fő alatti belsős létszámot folyamatos és élvezetes munkával fenntartani, amivel életben maradunk. Korábban az áramszolgáltatók rádiós rendszereivel foglalkoztunk, ma már dunai segélyhívó rendszertől kezdve, a balatoni viharjelző rendszeren keresztül, a BKK-hoz kapcsolódó rádiós fejlesztéseken át, nagyon sok mindennel foglalkozunk.

Ahova el szeretnénk jutni az a minél szélesebb körű, de mégis csak a rádiós beszéd és adatátvitelhez kötődő szakmaiság. Ezen belül szeretnénk mind a kisebb, mind a nagyobb cégeknek egy olyan szerepet mutatni magunkból, ami a gyártók, a technológiák és a felhasználás között egyfajta hidat képez. Egy szóban megfogalmazva: fenttarthatóság. Az aktuálisan elérhető legmagasabb szakmai színvonalon, a céget fenntartva működni.  Ha ezt meg tudjuk oldani az elvárt színvonalon, akkor azt gondolom, hogy elérkeztünk a céljaink megvalósításához az üzleti oldalon. Emberi oldalon nagyon egyszerű: szeretnénk magunkat jól érezni, akkor is ha ez egy kemény munka.



Ha most kezdenéd újra, akkor min változtatnál?

Ha onnan indulunk, hogy katonaság és utána egyetem, akkor nem sok mindenen változtatnék. Nyilván van egy-két olyan pont, főleg magánéletben, ha azzal a rutinnal és tapasztalattal rendelkeztem volna, amivel most, akkor biztos máshogy csinálnék dolgokat. De úgy gondolom, hogy elégedett vagyok, azzal ami történt. A tapasztalatlanságból elkövetett szakmi és emberi hibákon kívül csak egy dolgot tudnék mondani, az pedig a nyelvtanulás.

Annyira fontos dolognak tartom, hogy számomra majdhogynem felfoghatatlan. Én csak egy dolgot látok belőle; hogy nekünk a 8 éves orosz tanulás majd utána az átképezett angol tanárokon keresztül és az „Úristen egyáltalán lehet menni külföldre”-n keresztül egyészen máshogy viszonyultunk ehhez. Elképzelhetetlen volt, hogy kinyíljon úgy a világ, hogy bármelyik nyelvvel lehet foglalkozni ismerősökkel szakmai vagy nem szakmai alapon. Bennünk ez lényegesen kevésbé tudatosult, hogy ez fontos lehet bármikor is. Így ezen nagyon-nagyon változtatnék, legalább 2-3 nyelven szeretnék beszélni, akár a szórakozás, akár a munka kedvéért.


Mit gondolsz mi a sikered titka?

Nem tudom. És azért érdekes, hogy nem tudom, mert végigéltünk gyakorlatilag egy teljes rendszerváltástól induló 30 évet, amiben hihetetlen változások történtek. Így az egyik mindenképpen az alkalmazkodó képesség. A másik titok talán, hogy ragaszkodtunk ahhoz, hogy az általunk ismert és folyamatosan egyre magasabb minőséget szeretnénk produkálni és sosem ugrottunk el semmilyen meghibásodás vagy probléma elől.

A másik fele, amit láttam, de magam nem gyakoroltam, az egyfajta szakmai és gazdasági óvatosság volt, ami a mögöttünk lévő 30 évből fakadt.


Mit tanácsolnál a fiatal mérnököknek? Mire érdemes odafigyelni?

Azt látom a piacon, hogy rendkívüli módon „felszippanják” a frissen végzett mérnököket. Így én némi önmérsékletet javasolnék, mert nagyon könnyű elindulni egy olyan irányba, ahol nem biztos, hogy az egyetemen megszerzett szakmaiságot tovább tudják fejleszteni kellő mélységben. Ha valaki a mérnöki területen szeretne maradni, az sokáig tanuljon és ragaszkodjon hozzá, hogy új ismeretekkel foglalkozzon és próbáljon meg ellenállni annak a kísértésnek, hogy áttereljék más szakmára. Ha azonban mással akar foglalkozni, akkor ugyanazt tudom javasolni, hogy tanuljon és legyen nyitott.


Mit vártok el egy pályakezdő mérnöktől?

Pályakezdőként ha nyitott, ha érdeklődő és szeretné jó minőségben elvégezni a munkáját, akkor mindent megtett annak érdekében, hogy sikeres legyen mind ő, mind pedig az a cég, ahol dolgozik.

Szerintem egy jó ötlettel mindenki induljon neki a világnak, főleg úgy, hogy nagyon sokat és könnyen kockáztathat. Harminc évvel később egészen más kockázatokat fog elővenni. Tehát, aki tud az ilyen ötleteket álljon neki megvalósítani. Aki azt gondolja, hogy nincsen ilyen ötlete és inkább még egy kicsit tanulna és dolgozna, az egyszerűen csak legyen nyitott és végezze el jól a munkáját és ha olyan helyzetbe kerül, olyan pozíciót vagy olyan lehetőséget kap, akkor meg bátran vágjon bele.


***

Ha Te is kreatív, kihívásokkal teli mérnök állást keresel minõségi munkáltatónál, jó helyen jársz, mert a Schönherz Bázis épp azért jött létre, hogy Neked segítsen.
Gyere, nézz szét aktuális állásaink között!