Főoldal

"Mérnököt a mérnöktől"

A Schönherz Bázis összeköti az állást kereső és állást kínáló mérnököket.

CV küldés

Küldj önéletrajzot! Gyorsan, egyszerűen.
Megjegyzésbe írd be a pozíció nevét.
CV küldés

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Hírek

A Schönherz koliból… a rákkutatás forradalmasításáig! – Interjú Szalay Kristóffal
A Schönherz koliból… a rákkutatás forradalmasításáig! – Interjú Szalay Kristóffal

A Turbine.ai napjaink egyik legígéretesebb hazai startupjának tűnik, és nem csak azért, mert olyasmivel foglalkoznak, ami szó szerint életeket menthet már a közeljövőben. A budapesti cég terméke mindössze néhány perc leforgása alatt tud számtalan kísérletet végrehajtani különböző emberi sejteken, amely így kulcstényező lehet a rákkutatásban. A Turbine mesterséges intelligenciával ellátott technológiája molekuláris szinten modellezi a rákos sejteket, melyeket egyúttal naponta több millió alkalommal végez különböző gyógyszerteszteket. Ennek az új megközelítésnek köszönhetően pedig akár évekkel is felgyorsíthatják a gyógyszerfejlesztés folyamatát, mint ami a jelenleg használatos módszerekkel reálisnak tűnik.


Ezúttal a cég Schönherzes alapítója, Szalay Kristóf mesélt nekünk többek között arról, hogy milyen kalandos pályán jutott el odáig, hogy ilyen áttörő megoldásokon dolgozhat társaival; milyen utat járhat be egy magyar startup a siker érdekében, és milyen forradalmi ötletekkel szolgálhatnak az ipar számára.


Gyerekként is volt már affinitásod a technológia iránt? Mikor volt az a pont, amikor eldöntötted, hogy ebben a szakmában fogsz elhelyezkedni?


Amikor óvodából vitt az apukám, akkor az volt a nagy program, hogy játszhatok a munkahelyi számítógépén, amiből akkor még csak 1 darab volt, tehát már gyerekként is érdekelt a dolog. Aztán a középiskolában kiderült, hogy szeretek programozni. Volt egy olyan társaság, akikkel próbálgattunk játékokat tervezgetni, hiszen akkoriban még a Doom volt a menő, amit mi is nagyon szerettünk, csak 20-30 percnyi játék után mindig meghalt az iskolai hálózat. Emellett ilyenkor volt már volt néhány informatikai óránk is TurboPascallal, és úgy alakult, hogy ennek a társaságnak a jó része a BME VIK-en kötött ki. Nekem nem volt ilyen egyértelmű informatikai orientáltságom egyébként. Érdeklődtem az orvosi kutatások iránt, ami egy jó dolog, de a labormunkát kipróbálva, unalmasnak találtam, így mégis a villamosmérnöki kart néztem ki magamnak, mert az informatikai része mellett itt egy kicsit nagyobb volt a mozgástér, és ezáltal az egészségügybe is betekintést nyerhettem.


Mi fogott meg az egyetemi élettel kapcsolatban?


Rengeteg minden. A gimnáziumban nem igazán voltam része a közösségi életnek, de a Schönherzben, rögtön az első pillanattól kezdve a Seniorok azon dolgoztak, hogy részt vegyünk az egész közösségben. Igaz, hogy sokáig nem a kollégiumban laktam, mert pesti vagyok, itt is születtem, azonban nagyon hamar megfogott engem is ez az élet, a pezsgés és a lehetőség, ami itt tapasztalható. Szerintem az az előnye ennek a Schönherzes kultúrának, hogy teret enged a saját ötleteid kibontakoztatásá. Nem tudtuk, hogy egy-egy javaslat mennyire működőképes, mennyire alkalmazható jól a gyakorlatban, de úgy voltunk vele, hogy „azért nézzük meg”, és ez a fajta hozzáállás sokat segített a későbbiekben.



Van esetleg egy-két olyan tanulmányoktól eltérő élmény, amire jó szívvel gondolsz vissza?


Az első ilyen, ami a beugrik, az a Szürkebarátok Qpa csapatomhoz köthető. Kaptunk egy olyan feladatot, aminek az volt a neve, hogy „Fenekem a címlapon”, vagyis egy újság címlapjára kellett kikerülni - mindegy, hogy mivel. Az egyik barátomnak volt egy ismerőse a Blikknél, mi meg annyira szó szerint vettük a feladatot, hogy kimentük a Hősök Terére, letoltuk a nadrágunkat, és a farpofáinkra felírtuk, hogy „Szürkebarátok.” Onnan tudtuk meg, hogy a sztori tényleg kijött a Blikkben, hogy a nevelőtanárunk odahívott magához, mondván, hogy beszélnivalója van velünk. A következőt mondta: „Srácok, tök jó, hogy ilyen lelkesen qpáztok, erre a feladatra most max. pontot fogtok kapni, de 5 évig azért ne emlegessétek fel.” Ugye ez már bőven lejárt, tehát nyugodtan elmondhatom ezt a történetet.


Erre aztán azt hiszem, hogy az Indexen jött ki egy recenzió, amiben az az érdekesség, hogy valamiért notóriusan úgy emlegették a kolit, mint a Közgázosok Schönherz Kollégiuma. Gondolom, ezt onnan szedték, hogy a Schönherzes rendezvényeken, ha valami minimálisan nem komfort dolgot csináltunk, rögtön azt kiabáltuk, hogy „KÖZGÁZ, KÖZGÁZ!” Innen vehette át az újságíró is a dolgot.


A jó hangulatú BME-s évek után egy picit más irányba is nézelődtél, ami már alapjaiban meg is ágyazott a Turbine-nak. Tudnál erről mesélni egy kicsit?


A villamosmérnöki képzéssel párhuzamosan lehetett elkezdeni az egészségügyi mérnök képzést, amit most MsC-ként lehet elvégezni. Valahogy megragadt a biokémiai dolog, mert az emberi sejtek működésében is van egy ilyen rendszer, ami nagyon hasonlít ahhoz, mintha egy kapcsolási rajzot írnál fel. Ekkor még nem tudtam, hogy ezek a kutatások, hogy zajlanak le, de aztán alkalmam nyílt egy kutatólaborban dolgozni és olyan dolgokat tudhattam meg, amikre nem is gondoltam addig. A labor úgy megörült egy mérnöknek, hogy rögtön hátra sorolták a többi jelentkezőt, és azt mondták, hogy gyere – ilyen respektje van a mérnököknek ebben a világban, de szerintem ez oda-vissza működik.



Én azt hittem ekkoriban, hogy a kutató az úgy kutat, hogy az általa érdekesnek talált problémákra keres megoldást, de ez nem így van. Nagyon lassúak a folyamatok, illetve drágák a gépek, ezért a kutatók nagy része azt csinálja, hogy megnézik, mi az, amit a rendelkezésre álló gépek segítségével meg lehet csinálni, és ebből írnak cikkeket. Érdekes módon nem nagyon találkoztam olyan hozzáállással, ami a nagy problémát helyezte előtérbe. A mérnöki gondolkodásmód olyan, hogy ha valami nincs, akkor azt megcsináljuk.


És ti megcsináltátok a Turbine-t. Mik voltak a kezdeti lépések?


Nekem már gyakorlatilag a PhD témám is a Turbine szoftver volt. Egy olyan program, amivel hálózatok működését lehet szimulálni – akár biológiai, akár nem biológiai ez a hálózat. Ehhez jött a mesterséges intelligencia, amivel meg lehet mondani, hogy adott feltételek mellett mi lesz egy szimuláció végeredménye, de akár azt is, hogy egy kívánt végeredményhez milyen szimulációt kell csinálni. Ennek az a biológiai jelentősége, hogy ha elég meghatározni hogy haljon meg a daganatsejt, onnan vissza lehet vezetni, hogy mi az az optimális gyógyszer vagy gyógyszeres beavatkozás, ami ezt fogja eredményezni. Én megírtam a szoftvert, modelleket, egyenleteket, stb… de azért látszott, hogy az akkori jelátviteli modellek még csak babamodellek voltak.


Mik voltak a további lépések?


A konzulensemmel Prof. Csermely Péterrel) már korán megalapítottuk a céget, de akkor még csak azért, hogy a programot leíró szabadalomnak legyen egy tulajdonosa. Nem értettünk az üzlethez, csak érdekelt, ezért egy ideig úgy gondolkoztunk, hogy mi dolgozunk a technológián, és mellette keresünk olyan befektetőket, akiket érdekel a dolog. Volt is érdeklődés ilyen téren, de mindig azt láttuk, hogy a cégeket főleg a saját termékeik foglalkoztatják, a mi fejlesztésünk másodlagos csupán. Ez önmagában nem is lett volna gond, de az azért már gyanús volt, amikor a sokadik gyógyszergyárral úgy folytattuk le a beszélgetést, hogy ők beszéltek 50-55 percet a termékükről, mi pedig nagyjából 5 percet a sajátunkról, és a végén az lett a konszenzus, hogy „figyeljetek, kifutottunk az időből, de amit itt a végén mondtatok, az nagyon érdekel minket, csak most már sajnos nincs több idő róla beszélni.” Egyrészt láttuk, hogy lenne rá kereslet, másrészt meg hittünk abban, hogy ez a jövő - ekkor már Veres Dániel és Fekete Iván is az alapítócsapatban voltak. Hát akkor csináljuk meg!


Kimentünk külföldre, próbáltuk cégesíteni a dolgot. Sokat segített nekünk Nagy Szabolcs, az utolsónak érkező társalapítónk, aki korábban máshol marketing feladatokkal foglalkozott. Ő tanított meg nekünk olyan varázsszavakat, mint a „customer development” vagy „üzleti stratégia”, és tulajdonképpen 2015 nyarára állt össze így a teljes csapat.



Most már olyan nagy ügyfelekkel álltok kapcsolatban, mint a Bayer. Hogy sikerült ilyen gyorsan beindítani ezt a vállalkozást?


Tavaly ilyenkor 8-an voltunk, most pedig 26-an vagyunk és folyamatosan bővül a csapat. Ennek köszönhetően most már nem is befektetőkből élünk, hanem gyógyszercégeknek adjuk el a szoftverünket, megrendelésekből tartjuk fenn magunkat, ami egy dinamikus fejlődésnek tudható be. Az egyik legfontosabb lépés az volt, amikor 2016-ban részt vettünk a Bayer accelerator programjában. Mi nem azt próbáltuk hangsúlyozni, mint a többiek (hogy egy digital health cég vagyunk), hanem úgy pozícionáltuk magunkat, hogy  a gyógyszereket “debuggoljuk” – megmutatjuk, mi miért működik és mi miért nem.” Nem is gondoltuk volna, hogy bejutunk, mert a körülbelül 400 jelentkezőből csak 4-nek sikerülhetett, de ahogy folyamatosan szűkült a kör, úgy egyre inkább éreztük, hogy ez meglehet. Berlinben, a Bayer főhadiszállásán belül kaptunk egy irodát három hónapra, ez idő alatt pedig biztosan beszélgettünk vagy 50-100 emberrel arról, hogy ők mit csinálnak, nekik mik az igényeik. Ez segített megérteni azt, hogy egy ilyen nagy céggel hogy kell együtt működni, és sikerült elvetni a magokat.


A jövőben mi a cél, hogyan szeretnétek tovább fejlődni?


A nagy cégekkel való kapcsolat továbbra is kiemelt jelentőségű, és természetes, hogy szeretnénk bővíteni az üzletet, de kutatási szempontból is szeretnénk előre lépni. Mindezek alapja egy jól képzett, ütőképes csapat, ezért nem csak magunkat fejlesztjük folyamatosan, de új embereket is keresünk.


Most azt modellezzük, hogy a Petricsészében lévő sejtek hogyan reagálnak egy adott gyógyszerre vagy gyógyszerkombinációra,, de vannak olyan környezeti faktorok, és egy tényezők, amiket meg szeretnénk még vizsgálni. Természetesen a szimuláció sosem lesz pontos mása a valóságnak, azonban megfelelő kutatással lehetünk nagyon hasonlóak. Mivel a Petricsészében lévő sejt is csak egy modellje annak, ami valójában történik, ha közvetlenül a beteget tudjuk szimulálni – még ha egész pontosak nem is leszünk -, akkor is sokkal jobbak lehetünk annál, mint amire a mai labortechnológiák is alkalmasak, és ezért közép/hosszútávon az a célunk, hogy megreformáljuk a gyógyszerkutatás működését. Ha pedig elég pontosan  tudjuk majd szimulálni mindenféle emberi sejt a működését, az olyan biotechnológiai forradalmat eredményezhet, amit pillanatnyilag el sem tudunk képzelni.


***

Ha Te is kreatív, kihívásokkal teli mérnök állást keresel minõségi munkáltatónál, jó helyen jársz, mert a Schönherz Bázis épp azért jött létre, hogy Neked segítsen.
Gyere, nézz szét aktuális állásaink között!